Gímszarvas vadászata
Gímszarvas
A gímszarvas egy közepes méretű emlős, amely a szarvasfélék családjába tartozik. Magyarországon is megtalálható, és fontos szerepet játszik az őshonos állatfajok között.
Az utóbbi időkben észlelt állománynövekedése mellett változott az elterjedési területe is. Különösen intenzív volt az elterjedési területnövekedés az ország középső részén, ami természetesen ökológiai hátterén kívül antropén hatásokra is visszavezethető. Napjainkban a gímszarvas előfordulása a Dunántúlra, az Északi-középhegységre és a Duna-Tisza közére terjed ki.
Élőhelye
A gímszarvas élőhelyei az erdő és a vele határos mezőgazdasági területek. Kedveli a nagy kiterjedésű, elegyes és vegyes korú erdőállományokat. A tűlevelű erdőkben, az elegyetlen, egykorú vagy kis takarást nyújtó ligetes illetve szálerdőkben csak váltó-vadként jelenik meg. Kedvezően hat jelenlétére a gazdag cserje és lágyszárú szint, amely takarást, táplálékot és nyugalmat egyaránt biztosít számára. Amióta fahasználatok már a vegetációs időszakban is folynak és más tevékenységek miatt is megnőtt a zavarás az erdőben, a szarvasok jelentős része az év bizonyos szakában áttelepül az erdőkkel határos mezőgazdasági táblákba.
Mivel a magyar gímszarvas populációk között nincsen lényegi genetikai különbségek, a megmutatkozó fenotipikus eltérések a környezeti tényezők rendkívül fontos, meghatározó szerepét jelzik, az agancsjellemzők alakulása során.
Magyar gímszarvas tájak
I. Dél-Dunántúl - Az ország legjelentősebb gímállománya Somogy, Tolna, Baranya, Zala megyékben található. Minden évben az ország ezen területeiről kerülnek elő a legnagyobb és legkívánatosabb trófeát hordozó bikák. Az elejtett gímbikák átlagos trófeasúlya 7,5- 8kg az érmes arány pedig 30% feletti. A ligeterdőkkel, nádasokkal tarkított területeken a bőgő kapitális bika látványa mélyen emlékezetbe vésődik. Legjelentősebb területek: Lábod, Zalaegerszeg, Gamás, Nagykanizsa, Marcali, Kaposvár, Gemenc, Hőgyész, Sellye.
II. Nyugat-Dunántúl - Vas, Győr-Moson-Sopron megye és Zala megye egyes részei jelentős mennyiségű gímállomány átlagon felüli trófeanagysággal büszkélkedhet. 10 kg trófeasúly feletti gímbikák ritkán fordulnak elő, az átlagos trófeasúly 6-8 kg, melyek között jelentős az érmes arány. Főbb területek: Szombathely, Mosonmagyaróvár, Sopron, Sárvár, Sümeg.
III. Közép-Dunántúl - Balatontól északra a Bakony hegység vonulatát illetve közvetett környezetét magában foglaló tájegység (Veszprém megye) kiemelkedő mennyiségű szarvasállománnyal bővelkedik, ahol a bikák ritkán szárnyalják túl a 9 kg-os súlyhatárt. A nagy kiterjedésű összefüggő erdőségekben a bőgő bikára cserkészni kiváltságos élmény. A legjelentősebb területek: Uzsa, Ugod, Pápa, Veszprém, Fehérvárcsurgó.
IV. Észak-Dunántúl - A Vértes-Gerecse-Dunazug-Pannonhalma hegységeit-dombságait magában foglaló tájegység a terület nagyságához képest tetemes gímállománnyal bővelkedik, ahol a bikák trófeasúlya - kivéve a panonhalmi-bábolnai régiót - ritkán szárnyalják túl a 8 kg súlyt. A trófeák kevés ágszámúak, ritkán fordul elő 16-os vagy e feletti ágszámú trófea. Az átlagos trófeasúly 4-7 kg közötti, az óriási állomány csak megfelelő takarmányozással és vadföldgazdálkodással tartható fent. Felejthetetlen élmény a Gerecse és Vértes hegységeiben a bőgés. A legjelentősebb területek: Bábolna, Dunaszentmiklós, Sűttó, Tarján, Csákvár.
V. Északi-középhegység - A Börzsöny-Cserhát-Mátra-Bükk hegységeit magában foglaló szarvas tájegység - átlagon aluli mennyiségi és minőségi állománnyal rendelkezik - kivéve Galgamácsa és környéki erdőket - az átlagos trófeasúly ritkán haladja meg a 6 kg-os súlyt, átlagosnak mondható 3-5 kg közötti gímtrófea. A völgyekkel, csörgedező patakokkal szabdalt vadászterületen a bőgő bikát belopni nemhogy fáradtságos, de kiváltképp izzasztó feladat és felül múlhatatlan vadászélmény. A legjelentősebb területek: Királyrét, Diósjenő, Vác, Galgamácsa, Cserhát, Pétervásárra, Eger.
VI. Zempléni-hegység - A vadállomány minőségét a bevándorlásnak köszönheti, mivel rendszeres a vad utánpótlás Kárpát-Ukrajnából. A vadak minősége országos szinten a jó közepes minőséget éri el. Nem ritka az ezüstérmes agancs, bár aranyérmest évente csak 3-4 db-ot ejtenek el. Radvány és Szín környékén élnek a legértékesebb hosszúszárú, sokágú agancsot hordó bikák.
VII. Duna-Tisza köze - A Duna Tisza közén mintegy 2000 gímszarvas élhet, jelentős kiáramlás Duna ártérről a nagyobb összefüggő zárt erdőkben egész évben megtalálható. Nagyrészt magukon viselik az ártéri típus jellegeit, de más bélyegek is felismerhetők rajtuk. A már honosnak tekinthető alföldi szarvas agancsa világos színű, ágszáma kevés, közepes minőségű. Legfeljebb ezüstérmes agancsot raknak fel, eltérően az ártérről kiváltó, nemritkán aranyérmes minősítést is elérő agancsú bikáktól.
Állományviszonyai
A hivatalos becslés alapján Magyarországon jelenleg kb. 80.000 gímszarvas él, éves terítéke eléri a 30.000 példányt, amiből kb. 9000 példány a bika.
Vadászata
Bikára a legeredményesebb a bőgési időben vadászni, ami szeptember 1-től akár október közepéig elhúzódhat. A vadászatnak a két leggyakoribb válfaja a les vadászat és a cserkelés. Kedvelt vadászati forma a barkácsolás, melyhez lovas fogatot vagy télen szánt használnak.
A tarvad vadászata szintúgy cserkelésen és lesvadászaton - barkácsoláson szokásos, újabban azonban társas ún. terelő - vadászatokon is lehetséges.
Golyóérett gímszarvasbika: szeptember 1. - október 31.
Bika, hibás trófeájú: szeptember 1. - január 31.
Tehén: szeptember 1. - január 31.
Ünő, borjú: szeptember 1. - február 28.
Rekordok
A jelenlegi világranglistán az első 50 gímtrófea 32%-át teszik ki a gímszarvas magyar agancsok.
3. 1986. Karapancsa, 271,00 IP
7. 1981. Puzsztakovácsi, 269,89 IP
8. 2001. Lábod, 265,67 IP
10. 2002. Vörösalma, 263,88 IP
11. 2000. Kerecseny, 263,30 IP
15. 1992. Márki, 261,29 IP
18. 1992. Noszlop, 260,02 IP
21. 1994. Gelse, 256,78 IP
26. 1985. Nagykanizsa, 253,95 IP
28. 1999. Bóly, 253,60 IP
30. 1972. Lenti, 252,98 IP
31. 1984. Ivánc, 252,62 IP
32. 1993. Lábod, 252,52 IP
35. 1970. Lenti, 251,83 IP
39. 2001. Piliscsév, 251,38 IP
49. 1968. Gamás, 249,37IP
